Ebben az évben szakmai és önismereti utam egyik állomásaként az
„UT a Coachingban” képzést választottam. Ennek egyszerű oka volt. Teljesen azonosultam az ismertetőben olvasottakkal.
„…A múlttal való munka leválasztása a coaching tevékenységről egy ponton a folyamat sikerének akadályává válhat. Feldolgozatlan, rendezetlen múltra alapozva nehéz valóban értelmes, hasznos célt megfogalmazni, tiszta, rendezett, sikeres jövőt építeni. Mi a megoldás? Az, ha a coach felkészült olyan múltbeli sémák, minták, elakadások felismerésében és adekvát rendezésében, amelyek egy coaching folyamat keretében biztonsággal kezelhetők, és nem igényelnek feltétlenül pszichológusi, pszichoterápiás szakellátást. Ehhez pedig elegendő egy egyszerű, jól használható, bizonyítottan működő eszköztár...”
Úgy éreztem, pont ez az, ami hiányzik nekem! Egy olyan eszköztár, amit biztonsággal elő tudok venni, amikor egy coaching folyamatban megjelenik a múlt. Kíváncsisággal, várakozó izgalommal és szkeptikusan ültem első napomon, fő kérdésem az volt, vajon ez tényleg működhet? Tényleg be lehet építeni egy coaching folyamatba, ha igen, akkor hogyan?
Ezt a kérdést fel is tettem az első lehetséges pillanatban, majd igyekeztem türelmet gyakorolni, de közben alig vártam, hogy mélyebben megismerjem az elméleti hátteret és a gyakorlatok során megérezzem, mi történik velem.
Első tapasztalatom önismereti utam fontos állomása lett. A gyakorlat során kliensként egy jelenben lévő, visszatérő, karrierrel kapcsolatos elakadásomra kerestem válaszokat, aminek megoldása végül egy több 10 éves önmunka új szintre emelése lett. Megtörtént, ami eddig még nem sikerült, édesapámtól végre békében váltam el, elengedtem, sőt még hálás is voltam neki. Mély zuhanás és magasba repülés érzésével ültem a gyakorlat végén, azt a felszabadulást éreztem, amire már régóta vágytam.
Megkaptam első kérdésemre a választ: igen, működik az UT egyéni konzultációs módszer, valóban elég mélyen, gyorsan és hatékonyan. Karrier elakadásom okának megértése által, végre elkezdtem más nézőpontból újra tervezni.
Ezután szakmai kérdések merültek fel bennem, mikor, hogyan, hol érdemes használni az UT eszközöket egy coaching folyamatban? A képzés felénél már megértettem ezt is, egyre világosabbá vált, hogyan tudom majd hasznát venni.
A kezdeti szkepticizmust és türelmetlenséget felváltotta az elméleti háttér és saját élmény okozta belső nyugalom, biztonság érzése.
Jelenleg gyermeki izgalommal várom, hogy végre már „csinálhassam”, elkezdhessem UTazásom Veletek!
Addig is hálás vagyok az időért, amit tapasztalatgyűjtéssel, önmagam csiszolásával, újabb szakmai kihívásokkal tölthetek támogató UTC csoportomban.
Hálás vagyok Nektek is, akik olvassátok írásomat és nyitottsággal, kíváncsisággal szemlélitek az újítást!
Comments